Fél órákat szoktam keresgélni Pinteresten, hogy találjak egy képet ami leírja a hangulatomat. Most be sem kellett írnom semmit, bamm. Ott volt. Letudtam a félév első hetét, aminek az egyik hátrányos vonzata, hogy folyton a gép előtt ülök. Nem mintha máskor nem...csak most rá vagyok kényszerítve konstruktív ötletek megalkotására. Mi van? Még én se értettem ezt a mondatot...

Be kell vallanom, sokkal rosszabbnak tűnik ez a félév, mint az előző. Olyan változtatások történtek, amik eléggé megingatták a bizalmamat a főiskolában. Lecserélték az imádott művészettörténet tanárunkat, akiért érdemes volt a hétfői 5 órás előadásfolyamot végigülni. Lecserélték, mert a diákok szerint túl kemény...persze azok szerint, akiket megbuktatott. Utólag gratulálok nekik. Remélem boldogok, mert az új tanár hót unalmas, nem tud előadni, és a vizsga is magolós lesz.

Másik grafikatanárhoz sorsoltak idén. Nem mondom hogy nem szeretem, mert nagy név a szakmában azt el kell ismerni. Csak egyszerűen olyan flegma hozzáállása van ehez az egész tanítás dologhoz, hogy az már nevetséges. Miután kiadja a feladatot, a kisujját sem mozdítja, esetleg ha eléje járulsz odavakkant valamit. Szaktörténet órán pedig - amit szintén ő tart - közölte, hogy ő majd vetít filmeket, mi meg majd kidolgozzuk a tananyagot otthon. Mert miért is ő adná le, komolyan.

Azért van ami tetszik. Ebben a félévben már van műhelyóránk is, amit már nagyon régóta várok. Nagyon érdekelnek a klasszikus grafikai technikák, és szeretnék minél többet kipróbálni. Első órán a hidegtűztünk. Még itt figyel az érintetlen alumíniumlemez az asztalomon, és várja hogy összekarcoljam.

Megdumáltam magammal, hogy miután megírtam ezt a posztot nekilátok valami értelmeset is csinálni (tegnap buli volt, ma reggel 5-re értem haza...heh) mert nem akarok már az első héten lemaradni a feladatokkal. Hát szurkoljatok, mert nem érzem a csít semerre.