Sziasztok! Egy csomó feladatom volt erre a hétre, úgyhogy számíthattok 1-2 bejegyzésre hétvégéig is. :)
Az egyik ilyen volt, hogy be kellett mutatnom az eddigi legkreatívabb munkámat. Nekem erre a ceruzatartóra esett a választásom, bár a fotó eléggé kis gagyi róla. Fotográfusokkal is haverkodnom kéne, akik befotóznának nekem dolgokat...
 Szóval ennek a tárgynak a meghökkentés a célja, mert mégis ki tartaná az íróeszközeit egy lábfej alakú ceruzatartóban? (Én, de ez részletkérdés.) Emlékeztek még az általános iskolás rajzórákra? Amikor agyagozni kellett? Hát én rettentően utáltam! Folyton hülye hamutartókat meg köcsögöket meg jóég tudja miket kellett gyártani, amik rém hülyén néztek ki ha kiégette az ember, ha nem. Utána meg nagy boldogan oda kellett adni anyukának Anyák napjára, ő meg eljátszotta, hogy örül, és a szerencsétlen csorba kancsó azóta is ott figyel az egyik könyvespolc sarkában, lehetőleg minél kevésbé észrevehetően.
 Rajz érettségi előtt a tanárom újból előhozta ezt a témát, merthogy valamilyen tárgyat is jó lett volna bemutatni a kedves bizottságnak. Tehát elkezdtem gondolkodni, hogy hogy lehetne utálatomat legjobban kifejezni a sündisznó-ceruzatartók és társaik iránt. Végül egy olyan tárgyat hoztam létre, aminek alapvetően semmi köze sincs az agyag használati tárgyakhoz, mégis el tudja látni ezt a funkciót. 
Ti szerettétek a rajzórákat?