Fél órákat szoktam keresgélni Pinteresten, hogy találjak egy képet ami leírja a hangulatomat. Most be sem kellett írnom semmit, bamm. Ott volt. Letudtam a félév első hetét, aminek az egyik hátrányos vonzata, hogy folyton a gép előtt ülök. Nem mintha máskor nem...csak most rá vagyok kényszerítve konstruktív ötletek megalkotására. Mi van? Még én se értettem ezt a mondatot...

Be kell vallanom, sokkal rosszabbnak tűnik ez a félév, mint az előző. Olyan változtatások történtek, amik eléggé megingatták a bizalmamat a főiskolában. Lecserélték az imádott művészettörténet tanárunkat, akiért érdemes volt a hétfői 5 órás előadásfolyamot végigülni. Lecserélték, mert a diákok szerint túl kemény...persze azok szerint, akiket megbuktatott. Utólag gratulálok nekik. Remélem boldogok, mert az új tanár hót unalmas, nem tud előadni, és a vizsga is magolós lesz.

Másik grafikatanárhoz sorsoltak idén. Nem mondom hogy nem szeretem, mert nagy név a szakmában azt el kell ismerni. Csak egyszerűen olyan flegma hozzáállása van ehez az egész tanítás dologhoz, hogy az már nevetséges. Miután kiadja a feladatot, a kisujját sem mozdítja, esetleg ha eléje járulsz odavakkant valamit. Szaktörténet órán pedig - amit szintén ő tart - közölte, hogy ő majd vetít filmeket, mi meg majd kidolgozzuk a tananyagot otthon. Mert miért is ő adná le, komolyan.

Azért van ami tetszik. Ebben a félévben már van műhelyóránk is, amit már nagyon régóta várok. Nagyon érdekelnek a klasszikus grafikai technikák, és szeretnék minél többet kipróbálni. Első órán a hidegtűztünk. Még itt figyel az érintetlen alumíniumlemez az asztalomon, és várja hogy összekarcoljam.

Megdumáltam magammal, hogy miután megírtam ezt a posztot nekilátok valami értelmeset is csinálni (tegnap buli volt, ma reggel 5-re értem haza...heh) mert nem akarok már az első héten lemaradni a feladatokkal. Hát szurkoljatok, mert nem érzem a csít semerre.

Múlt héten jelentkeztem egy pályázatra. A BKF-es futsalcsapat szeretne magának új logót egy tálca redbullért, és fél évig ingyenes bulibelépőkért. Nem túl lenyűgöző díjazás, de úgy döntöttem van időm, megér egy próbát. 
És ha már ennyit dolgoztam vele, gondoltam megmutatom nektek is hogy én hogy csinálok végig egy ilyet. Akit érdekel a folyamat lépésről lépésre az kattintson tovább, akit meg nem, az csak mondjon egy véleményt a végeredményről! ;)

Maradt még két vázlat amit nem mutattam. Körbevágtam őket, mert lusta voltam kiradírozni az ujjlenyomataimat a lapól. Genious.

Aki rajzol tudhatja hogy milyen modelleket van lehetőség nézegetni a rajzsulikban. Többnyire nyugdíjasok stoppolják be a helyeket. Elszunkdikálnak a székben, esetleg szórakoztatnak egy-két szerencsétlenebb diákot az adomáikkal. Tudjátok, végre nem a macskával vagy a közértben kell megbeszélni. Meleg is van.
Amúgy semmi bajom az öregekkel, sőt. Szerintem érdekes őket rajzolni. Azt próbálom kinyögni, hogy egy ilyemhez(!) élőben nem gyakran van szerencséje az embernek. Szomorú.

Ja meg Uma Thurman. A Ponyvaregényből. Imádom azt a filmet!

Egy hét és kezdetét veszi a második félévem. Vegyesek az érzelmek.
Az egyik felem már nagyon várja hogy végre belevágjon a második szorgalmi időszakba. A másik felem viszont tisztában van vele, hogy halálra fogja stresszelni magát, sosem lesz ideje és nem fog tudni ellenállni a suli melletti szalámis kukoricás pizzának.
A BKF művészeti karának nagy előnye, hogy kevés a vizsga de hosszú a vizsgaidőszak. Ennek köszönhetően karácsony óta nem csinálok semmit. Míg a lakótársam vért izzadt a római jog, alkotmánytörténet és statisztika vizsgáin, én Breaking bad-et néztem és férfi felsőtesteket rajzoltam a Google képkeresőből. (Tanács: ne írjátok be hogy "man nude". Tudom hogy be fogjátok kis kéjencek, haha.) Na, a jövőhéttől én fogok vért izzadni, mert lesz csillió beadandóm és az órarendem borzalmas. Csak nekem vágyam a kiegyensúlyozott élet...?

Azt hiszem mindezek ellenére jól kihasználtam a szabadidőmet. Az utolsó időszak persze a bulizásnak lett szentelve, amikorra már végre a barátoknak is sikerült letenni a vizsgákat. A lakásunk konstans buliszínhely, a vécénk pedig sokat tudna mesélni...azt kell mondjam az egyetemista léthez a belvárosban elengedhetetlen kellékek a következők: vendégmatrac vendégágyneművel, minél több felespohár, dugóhúzó, hangfal, non-stop pizza telefonszám, egy jó gyomor és lélekjelenlét. Szép volt, jó volt, kezdjük elölről.

Pápuszi